Nem kell orvos!!

Érzem a felszabaduló őserőt, ami kirobbanna belőlem, a kihasználatlan szellemi energiát, mentális tóltengést, a szabdság vibrálását, mely körülvesz és belelövi az agyamba hogy CSINÁLJ VALAMIT, ÉLJ!

gy.k.: végeztem a vizsgákkal, UV nélkül, ámen

Lehet, hogy gyakrabban kéne időt szakítani ilyenekre. Nem mondom hogy világmegváltó gondolataim születtek -bár erre is tudok ellen példát hozni, ha valakit érdekel-, vagy rájöttem a problémák megoldására, ellenben azzal hogy kiléptem kicsit a megszokottan túlpörgetett életrittmusomból kitisztult a fejem kicsit a sok szemétből, szóval a háború is elmaradhat rövidtávon.

Kb 18 éve élek a lakótelepen, ahol. Kiskoromban -sok időm volt- rengeteget mászkáltam szerte-szét, és elég jól ismertem minden részét. De volt az évek során egy "épület", amit messze elkerültem, talán nem is alaptalanul. Ez a kocsma, aminek valószínűleg neve sincs, ott áll, nem csak mióta eszemet tudom, de valószínűleg a rómaiak is ezért hagyták itt aquincumot. Ez a bádogból készült (bár mintha pár éve felújították volna) placc kb 10m2, belmagasság 2,5 körül, ami tekintélyes légteret enged feltételezni pedig az az ami nincs. Tanácsos a sörből kinyerni az oxigént, 2-3 mély levegővételnél is jobban járhatunk így. A közönségből néhányan már inkább berendezési tárgynak számítanak. Emberünk akkor mozdul meg, ha a mellékhelység felé támolyog, és ilyenkor is, ha a csapos Évi nem elég gyors, akkor repkednek a kósza poharak, majd mint ki jól végezte (kis)dolgát, egy ártatlan "hát vertem én le poharat?" kérdéssel szenderedik vissza nyitottszemű, rózsaszín-bódult éber álmába. És nincs egyedül, van aki csak kókadtan mered maga elé, majd hirtelen intésre érkezik a töltet, ürít, és kótyagosan örül tovább, hogy mégis rozoga Föld, de szavát se hallani. A többiek még képesek többé-kevésbé koordinált mozgásra, így nem a WC felé veszik irányukat, hanem egymsba karolnak egy "gyere ki beszélni pár percre" kiáltással, és kint.. hát ki tudja merre. Röviden ennyit a helyről. Szóval ide nem jöttem soha, egészen egy pár hónappal ezelőttig, amikor is a helyről, ahova Balázzsal (kérte neve elhallgatását, szóval nevezzük innentől mondjuk Balázsnak) jártunk, egyszerűen elvitték a csocsót. Mivel egy drága hely volt, már csak az maradt, hogy csinos a pultoscsaj, de hát c'est la vie, a prioritás ugye. Ha azért járunk oda, hogy beszélgessünk, és közben sörözzünk, és csocsózzunk, akkor nyilvánvaló, hogy keresünk mást. És a Gébics, ahogy Balázzsal elneveztük napirajz után szabadon ideális erre. Senki nem érti amit beszélünk, meg úgyis elfelejtik. 200 forint a korsó, és a csocsó is nagyon korrekt asztalon zajlik, ráadásul mindig üres. Volt eddig. Ma nagy meglepetésre játszottak rajta, és ugyan  megittunk 2 sört mire egy labdát végre bedobtak, de kitartóan álltak mellette. Leraktunk 50est, vártunk. Kiderült, hogy csocsóban lehet X is, és ilyenkor újra játszák a meccset. Vártunk tovább, majd beálltunk nagy mellénnyel, ki is kaptunk 8-2 re kb. Apró zárójeles megjegyzés, hogy a középlövés itt nem illetlenség, sőt, a középpörgetés a leghatásosabb fegyvere volt Szabinak. Ennek a meglepetés-ereje mellé belefért hogy Karcsi olyan részeg volt hogy minden 3. szavát se értettük, de még ő maga sem. Érezte ő is a kiszáradást, szóval cserélt Zsoltival. Nézünk, mondom jól van kezdjünk játszani. 8-2 ide,közepet lefogjuk sansztalanok, és hát Zsolti se egy Karcsi. Innetől folyamatosan nyertük a meccseket, és bár próbálkoztak kölünböző doppingokkal, mint célzó Hubi, vagy a számomra ismeretlenül gusztustalan "Rettentő", egy idő után Bázs elkezdte rugdosni a bokámat hogy ejnye csak ki kéne engeni. Pár szorosabb mecs utám megjött a kedve az egyik legbeszédesebb formának, és kihívta a győztest. Egy partit lerendezett forgatókönyvvel kihoztunk 2-2;5-3 után x-re, hogy játszhassunk még velük, majd nyertünk egy szoros 9-1-et, és felálltunk a névtelen figura, és Robi ellen. Robit a többiek csak robibádzsó, vagy robikárlosz néven illettek, egy órával ez előtt jött be körülbelül, valami olyasmi állapotban volt, mint aki egy fél éves remeteséget vállalt valamilyen eldugott őserdőben ahol nem a higénia a lényeg. Fodrász meg nincs. Hát őket is megvertük, de itt jött el a végzetes hiba. Kimentem WC-re. A drámai hatást szerintem nem érte el ez a félmondat. Majd most. Történt ugyanis, hogy Tomi (róla annyit, hogy kétszeri bemutatkozás után is Miklósnak, majd Zsoltnak hívta Balázst) aki eddig csak csendben nézte a meccseket, beállt a helyemre és így én Robi párja lettem.  Körülbelül végzetesen befogadott minket a kocsmai elit, a társadalom delíriumban aszalódó rétegének elismert tagjaivá avattak, még ha nem is mondták ki.  A döntetlennel végződő meccs után udvariasan elköszöntünk, a törzsvendégek jelezték, hogy visszavárnak minket, mi meg már fulladozva bólogattunk, és kiözönlöttünk az ajtón. Ott kitört a röhögés belőlünk, ez az este megmutatta mi lesz, hogy vizsgára tanulás helyett ilyen helyeken töltjük az időt. Vagy azért ez túlzás, mindenesetre poénon túl nem szeretnék én is potenciális névtelen, de még Karcsi se lenni.
Most ez jött ki a vége laposan mert fél kettő van és fáradt lettem sorry. Következő elvontabb lesz, nem hun-reality. Érzem.

Itt ülök megint edzés után, és azon tűnődök vajon csillagozzam-e  a bejegyzést.
Szóval a fáradtsággal nincs gond, persze, de a szellemi végkimerülés ma elmaradt, talán ennem köszönhető, hogy a rejtvényben is továbbléptem, meg persze egy kis csalásnak segítségnek. Ennek folyománya, hogy a mikro vizsgára egy szót se nem sikerült készülni, de annyi csak elég lesz. És gazd polra is, remélem.
Szerintetek mennyi esélyem lenne, ha háborúba kezdenék a világgal? Egyszer már megpróbáltam, de csak sunyiban készülődtem rá. Legközelebb nyíltan rárohanok azt hiszem. Majd észreveszitek, csak nézzetek híradót, vagy a vérvörös naplemente irányába. A megcsonkolt emberi maradványok, a sokktól remegő roncsok, felégetett városok, és saját magukat őrjöngve csócsáló, elmúlást váró egyéb élőlény látványa és halványa(??!) elég feltünő lesz, azt hiszem. És ezekhez nekem még semmi közöm nem lesz, csak a normális XXI. századi világkép egy tetszőlegesen választott nagyvárosban... Bár ha vége a vizsgaidőszaknak lehet olyanszintű megkönnyebbülés lesz rajtam -merthogy-ugye én rengeteget izgulok az ilyeneken mindig-, amitől elfelejtem az egészet. Egy időre.
És csillagra sem volt szükség.

Akár tőrfejő is lehetne, mert elég elgondolkodtató rejtvények, és mégis, a megoldás pillanatában vagy egy tőrbe huppanna az ember hassal, vagy a gépet verné szét egy nagy vassal, mert annyira triviálisnak tűnik utána. Legalábbis az elején. Én most a 22. pályánál tartok, hajrá. itt majd updatelem hogy hol, és addig szívesen segítek.

http://www.ouverture-facile.com

*
Ma figyelmeztettek, hogy ugye mi lenne ha én egy pörköltmogyoró lennék. Egy pillanatra átvillant rajtam, de gyors logikai cáfolatként felhoztam, hogy ugyan mit keresene egy mogyoró a medencében?! Egy pingvin még talán...

*a csillag jelzi a kimerültséget mostantól, csak erős idegzetűek olvassák el

Hát sziciliát ma is hanyagolom kicsit, mert nem ezért van ez a blog. A lényeg hogy nagyon jó idő volt, szállás kaja kitűnő, táj gyönyörű. Olaszok nem tudnak vezetni, meg a partizás se erősségük. De hogy ez mekkora móka volt az kész. Majd írok tán többet róla. Majd.

Újra itthon, gyomorgörcs a vizsgák miatt (elnehidd), izomláz az alapozás miatt (ezt nyugodtan), és sok alvás az alváshiány miatt.
A napokban beugrott, hogy attól, hogy paranoiás vagy, még nem biztos, hogy nem követnek. A logikai ugrásokat ne probáljátok követni, fáradt vagyok, jönnek és kész. Ennek analógiájára építve, amikor elhiszed hogy béke van és minden rendben, vagy el akarod hinni, tegyed. De valahol, probáld észben tartani, hogy nem feltétlenül.

Na mindegy, most menden redben van és energiával feltöltve újra itthon, csak a vizsgák meg edzés meg blabla.

Fantasztikus, meleg, borok, 'Ciao bella!', de a vesszők is kellenek.
Bővebben holnap szerintem.

Nem tudom, hogy jövök-e még addig, szóval. Kellemes osztálytalálkozó-féle után gyenge whisky-pálinka-húsoskrumpli kombó után kikívánkozik belőlem az őszinte buék effekt. Szóval kellemes boldog új évet kívánok minden arra érdemesnek, ránk fér. A miértilyenkorán kérdésre egyeszerű válasz jön, bár meglepő lehet, nem akarok új évkor blogozgatni, lesz más dolgom pl másnapos leszek :) Másik nagyszerű kifogásom, hogy mindezt küldföldön, olaszhonban teszem majd, mert Szicilia milyen nagyszerű helyszín lészen majd szilveszteri, soha be nem tarott fogaldalmak tételére. De tényleg, aki már tartotta magát 1 hónapnál -sőt maradjunk 1 hétnél- tovább egy újévi fogadalmához, az jelentekezzen, és kisorsolok közte egy tábla csokit, finomat. Valami nagyon frappáns kimaradt, azt majd reggel, ha eszembe jut. Rémlik valami az olvaszott sajtról, de valószínűleg a viszki okozza, tehát remélem más lesz az.

Igen, a rokonok. Fásultságom ellenére is meglepő hévvel vetették magukat a közhelyes kérdések velőtrázó forgatagába, hogy aztán bólogatós-együttérzős mosollyal végighallgassák a lefegyverzően egyszerű és unalmas válaszokat. De az ebéd finom volt.

Miután mégis felébresztettek, ma ismét megéltem az ok nélküli örömkönnyek, a szívből jövő, arcra fagyó szeretet és falat nélküli rágás évenkénti ünnepét, amit a világ, kereskedelmi megfontolásból, csak karácsony néven emleget -pedig csupán egy túl lihegett születésnapi parti, ahol mindenki másnak vesz ajándékot, nem az ünnepeltnek- mindenfelé, szerte a világon, najó néhol más nyelven. Persze belül, megnyíló lelkem nyilván nekem is velejéig felrepedt és a psziché-pityergés lassan hömpölygő patakká vált. Egy kifiinomult marketinges biztos így képzeli. És egy kicsit talán igaz is.

Csak úgy feltört a gondolat, hogy bevetem a téli álom ötletét, és átalszom a karácsonyt. Nincs se hangulatom, se kedvem hozzá.  <<na az ilyen kommenteket majd kihagyom

Elölre bocsájtom hogy a történet szereplői kitalált személyek... is lehetnének a karikatura jellegük miatt, de mégse. Történt hogy a legkissebb királyfi meg a barátai eldöntötték hogy fociznak egy jót. Pálya, bíró, sőt még labda is volt, ami -itt említem meg hogy magyarországon játszódik a történet- meglepőnek tűnhet.  Sok szükség nem is volt rá lévén a  bíró vak volt, és az ellenfél eldöntötte, hogy az esélyegyenlőség keretében magukhoz hasonloan bénává teszi az ellenfelet is. Ott számították el magukat hgy az értelmifogyatékossághoz hülyére is kellett volna rúgni őket, bár tény hogy ezzel is derekasan próbálkoztak. Hőseink derekasan állták a kiképzést (már akinek nem épp a derekát rúgták), és próbálták a  jog útjára terelni a nézetelétérések megoldását. Na itt baszták el. Az a szerencsétlen azt se tudta melyik végét kell fújni, ha tudta volna se állt mellette a vastüdő hogy sikerüljön is. Az sem teljesen világos hogy egyáltalán szándékozott-e ítélni, mivel amikor kinyujtotta a kezét nem tudta hogy hány ujja van. (két konzekvencia: szenilis, nem jegyzi meg hogy hat. öt. kettő: nem lát addig.) Szóval maradt a tűrés. De nem a békét, mert az nem volt. Akinél elszakadt a húr az odarúgtam egyet-kettőt... Persze akkor jött a hőzöngés hogy hűű meg há és a bíró mit néz és miért nem nézi. A szemétje. Egy ilyen rúgásnál az egyik magasan végzett jómunkás ember eldöntötte, hogy átviszi a gyakorlatba amire okították őt. Tudniillik a magyar jogi egyetemek azt tanítják hogy: 123§: "Aki 60 kg-val nehezebb vitapartnerénél és/vagy kellően primitív ahhoz hogy ezt elhiggye, annak igaza van." Ezt sebtiben átültette a gyakorlatba, és ököllell kezdte püffölni drabális és agresszív ellenségét. Szegényem a nagy gondolkodásban nem tudott arr ais figyelni hogy ne pont a spori közvetlen közelében tegye ezt. Így elment pihenni. 2 percre, kösz füttyös. Utána békés mederben folyt tovább a meccs, bár voltak momantunok amikor a labda félpáyl környékén álldogállt, és csodálkozva nézte hogy miért áll 5-5 ember egymás mellett és rugja-könyökli-csípi-harapja-sikoltozik a párját. Ezek a primitív véglények bemutatták hogy mégis megtalálható a hiányzó evolúciós láncszem, ami egyesíti a tenyészbikák korlátoltságát, az amőba inteligencia szinjét(bár az legalább magát tudja osztani), és az emberszabásúakra jellemző szembe forduló hüvelykujjat. Kicsit meguntam ezt a sztorit, és nem is ilyen stílusban akartam írni. Emiatt hoztam létre a blogot. Le akartam írni hogy ezek a torz atkák még nem vívták ki a homo sapiens címet, hogy menejenek a picsába amiért szétrúgták a lábamat, és hogy a bíró is inkább birkákat vezessen, vagy áramot vagy én nem tudom már. Csak sokkal frappánsabban. Ej Pedig milyen szépen indult... na majd legközelebb, lesz még téma érzem.

Aki ide jön az nyilván fel se teszi a kérdést, hiszen tisztában van vele, hogy. De ha mégse, ha csak az internet furmányos jóvoltából a véletlen vetett erre, akkor tessék. Ez egy alapvetően kiegyensúlyozott, és ebből az állapotából csak extrém körülmények között -napfény, oxigén, már életformák közelsége- kivetkőző ember fent említett behatások alapján készülő érzelem-összefoglalója lesz, vagy annak indul. Ennél hosszabb post nem is nagyon lesz. Tervben. Néha Anekdoták, történetek, néha csak egy-egy mondat.