Miután mégis felébresztettek, ma ismét megéltem az ok nélküli örömkönnyek, a szívből jövő, arcra fagyó szeretet és falat nélküli rágás évenkénti ünnepét, amit a világ, kereskedelmi megfontolásból, csak karácsony néven emleget -pedig csupán egy túl lihegett születésnapi parti, ahol mindenki másnak vesz ajándékot, nem az ünnepeltnek- mindenfelé, szerte a világon, najó néhol más nyelven. Persze belül, megnyíló lelkem nyilván nekem is velejéig felrepedt és a psziché-pityergés lassan hömpölygő patakká vált. Egy kifiinomult marketinges biztos így képzeli. És egy kicsit talán igaz is.