Nem kell orvos!!

A tél azért jó, mert a kutyaszarok fagyottak.
Más érv nem jut most eszembe

Ha most bejelentenék hogy világvége lesz, nem pánikolnék. Megnyugvás, beletörödés, és békés nyugalom. Inkább. És egy egész apró mosoly a szám sarkában.

Meggyőződésem hogy a közvetlen közelemben fokozottan nő az entrópia. Egy nap kemény munkája a szobám rendbe tétele, és szemmel láthatóan tűnik el ennek minden nyoma. Legközelebb ha ilyet teszek, óránként lefotózom az asztalomat, és összevágom a végén. Megdöbbentő, komolyan.

Végre még egy kopkopkop gördülékeny vizsgaidőszak. Tegyük hozzá, olyat nem láttam nem hallottam hogy a keddi konzultáción elvégzett feladatsort 1 az 1-ben odaadják a szerdai vizsgán.

Ha már így neveztuk el, lényeg hogy megint lementunk a lakótelep leglepukkantabb helyére. Kint tomboló hóvihar-jégeső, persze csak arra az öt percre amíg várakozok, lévén április közepéről beszélünk. Mindegy bejutottunk, szokásos kéréssel nyitunk, két korsó sört kérünk szépen. Csapolva. Ez a kitétel megspórolja a visszakérdezést, leegyszerűsíte a rendelés folyamatát, lévén egyetlen fajtát csapolnak: Arany Ászok. Tartom a markom, mellbevág a kérdés, amely mégis érkezik: "Személyit láthatnám?". Hát nem értettem nagyon, de tessék. Mire megtalálta hol is van ere dátum irva... mire kimatekozta hogy ez bizony majdnem 20 éve volt... 1988 - 2008. Jó. Balázs átveri, egyetemi diákkal készül, és egyből mutatja a dátumot, 1987, de így se ment gyorsabban. Közben mellettünk a koma, agancsost kortyolva rákérdez ami, a mi elménket is nyomta feszítette, mi végre a szigor? Talán nem pont így. Kocsmárosnő, (nem Évi!) mondja, hogy 200 000 Ft is lehet a büntetés ha kiskorú, meg miegymás. Nem vagyok benne biztos hogy ez az összeg a 200 Ftos sörre alapozva egy éves költségvetésből kijönne, szóval nem feszegetem nagyon. Mindegy, kapunk sört, örülünk, nekiállunk csocsózni, mihelyst a pár fiatal elállt az asztaltól. Helyi specialitás tovább fejlesztve, középpörgetés-kereszt már szinte rutinból. Hirtelen a kinti neszek elhalnak, csak a fejünk felett köröző rendőrségi helikopter hangja hallatszik, reflektor fénye köröz, recsegő hangon rádiós kommunikáció zaja keveredik a rotor beregésbe, és az ablakokon, -ja az nincs- a tetőn -akkor összeesne-, és kicsit triviálisnak tűnően az ajtóból is özönlenek a kommandósok. A brutális és néhol megalázó motozásnak alávetett nyugdijas kocsmatöltelékek közül 3 a kínzások hatására spontán 16nak vallja magát, újabb 3 még meg sem születettnek, 2 pedig inkább öngyilkosságot követ el, feloldja magát két pohár agancsosban. Eféle víziókkal küzdtöttem éppen, amikor is tényleg nyílt az ajtó és azon egy valóságos közeg nyomult be. Nem hittem, kortyoltam. Ott maradt, sőt még többen jöttek be. Csak jöttek, és jöttek. Majd mintha megérezték volna, hogy elérték a  kocsma alapterültetét tekintve nem tul acélos, ám a jelenlévő potenciális gyanusítottak számát tekintve komikusnak tűnő 0,75 rendőr/négyzetméter kritikus értéket, megszűnt az áradat. Körbe köszöntek, és elkezdtek személyiket gyűjteni, nagyjából, mint mi régen a kosaras kártyákat. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem kezdték el cserélgetni, nézd van egy Pesterzsébeti születésüm, adj érte két '60ast. Bediktálgatták a központnak, cseverésztek a vendégekkel, akinek nem jutott kártya -lévén többen voltak mint a jelenlévők-, azok rágyújtottak, elemezték a csocsó állását, sőt egy kígyós rúgás még dicséretet is kapott. Mire kettőt pislantottam, laposat a sörtől, ahogy megjelentek, el is tűntek. talán a trappolás halkabb volt. Alig egy piros malbiig tartott a jelenés. Jó érzés, hogy vigyáznak a biztonságunkra, és óvják a fiatalokat, hogy még a közelébe se mehessenek egy olyan objektumnak, mint ez.
Később megjelent egy hölgy, saccra 16, kért egy unicumot meg egy mentes vizet, leszivott mellé egy cigit, és hazament.

Nagyon egyszerű... annyira, hyg senki nem gondolt még rá. Fejezze be a világ összes embere egyszerre a vizsgaidőszakot, és meg si van oldva

Ezek kellenének, ezek jönnek, ha vége ennek a hétnek. 5 nap alatt 7 vizsga, plusz edzés mindennap, na ez olyan dolog amit senkinek nem kívánok, de a tény, hogy eddig csak egy bukó akaratlanul is egy fajta übermensch érzést kelt az emberben. Már ilyen luxust csinálok tanulás helyett, írok. Mert megtehetem. Majd meglátjuk.
Csak ezen legyek túl. LEsz dolgom utána is, de még mennyi. A különbség hogy annak látom értelmét.

Ja, megtaláltam Tartant.

Mintha ritkán írnék. Mintha ritkán járnék suliba. Mintha ritkán pihennék, aludnék otthon, csinálnék hasznosat.  És a amivel eltöltöm az időmet, mégis kielégítőnek tűnik az adott pillanatban, csak nem tudom hogy miért és mi az. Délután valahogy feltévedtem a blog felé (a magyarázat egyszerű: tanulni kéne szóval minden mást csinálok), és ahogy elgondolkodtam miket tudnék, miket akarnék írni, döbbenetes mennyiségű dolog ugrott be hirtelen kezdett el kavarogni, és állt össze egy olyan masszává amiből most ki kell huzogatni egyesével, leszedni a felesleges trutyit, és prezentálni.

Kezdjük talán azzal hogy vizsgaidőszak van. Érdekes, de nem zavar annyira mint kéne. Szomorú, de nem veszek róla tudomást, hogy 2 nap mulva meg másnapján is olyan tantárgyból kell számott tennem (nemlétező) tudásomról, amin nem nagyon voltam ebbena  félévben és még nem vettem könyvet belőle. Fogadásokat kéne kötnöm magamra, csinos summákat zsebelek majd be vagy nem.
 Többit később, elfáradtam:)

Lejátszottam az első OB1-es meccsemet. Aztán megszereztük első Ob1es győzelmet, aztán meglőttem az első gólt is. Alakul....
Egyre többen ismernek minket, én mondjuk nagy részre nem emlékszem, hát igen. Megünnepeljük az új dolgokat.

Van.

Fehérváron lakok. Érnek az ingerek, nincs netem. Majd lesz, meg post is akadhat. Végtére is van miről. A lényeg: cibusa, gjaru, oszake, ojogi, kitaeru. Ja meg a villa: hatan lakunk egy házban, ebből körülbelül öt ember nem beszámítható, meg persze én, mint a normalitás, és ésszerűség formába öntött és életrekelt szobra. Valószínűleg egykét sztori szüleitk még itt, és szigorúan a személyiségi jogok tiszteletben tartása mellett olvashattok róla. Amikor lesz net.

Rég írtam, szóval. Sok minden történt, jók és rosszak, hagyjuk is őket mert nem érdemes, meg alapvetően aktuál-inthemoment blog, ugye. Erőltetni nem lehet, nem is érdemes, ha nincs motiváció, nincs post. Néha van csak rosszkor, c'est la vie ahogy a művelt olasz monjda, ha tud franciául persze. A lényeg hogy most sincs ötletem, "tanulok" marketing vizsgára, ami eddig ott tart, 15-16 órával vizsga előtt, hogy a megtanulando 600 oldalbol 400ra rámondtam hogy kell a halálnak, a maradékból pedig 20 oldalt elolvastam. Szóval jó úton haladok,  megyek is nehogy ezen múljon, és majd jelentkezem gyakortábban. Talán.

Rég írtam, de most rámtört a Tavasz! Érdemes nagy betűvel írni azokat a szavakat, amiket nem tudunk elmagyarázni. Jókedvű vagyok. Korántsem azért mert tökéletesen alakulnak a dolgok mellettem, egyszerűen elég volt hozzá egy tűrhető matek-zh, egy déli fekvésű ablak, ami alatt lehet napozni, és hogy felcsendül moby  In my heart című száma. Egyszerű kis píszes csendélet, és mégis feltölt valahogy energiával. A konzekvencia megint elmarad, megyek vissza süttetni magam.

Barca-Real hatalmas meccs volt, kár annak aki kihagyta, örüljön aki tvn tudta nézni. Én egy szerencsétlen kínai net-tv-t találtam botrányos felbontás, kínai kommentár, ami csak szemszájnak ingere. Akinek meg nem ingere, ne vegye magára. Holnap meg magyarkupa 4es döntő, drukkoljatok. Lófaszt, ma. Megyek is.

Gébics-kört tartanánk. Jelentkezés, időpont javaslat, helyszín ajánlat(?), egyéb discuss

Frankón a faszkivan azzal, hogy az ember felkel reggel, tele jó ötletekkel, és tettvággyal, ezután a nap első fele elveszi a kedvét az összes embertől körülötte, a második meg szimplán az élettől. Vagy mi. Tervezek egy frappáns megoldást, de az alvás lesz maximum, és holnap minden szart egyedül helyre tenni. Vagy jobban elviselni. Ha jobb jut eszetekbe, légyszíves ne habozzatok, huzzátok meg a ravaszt.. izé, írjatok ide le ni.

Lassan, de biztosan megvááltozik a külseje ennek itt. A lassan az biztos, a biztos az nem tuti. Elkezdtem hajszolni a tudást, de egyelőre ő a gyorsabb. Na de ha egyszer elkezdek bejárni a suliba hajjaj. Megyek is aludni.

Sajnos, elég korán keltem ahhoz, hogy amikor kitámolyogtam ebédet készíteni, a bekapcsolt rádióból a Parlamenti közvetítés ömlött. Nyilván nevek nélkül is tudjátok majd, hogy kb ki mondhatja. A semmit. Nihil, lófasz, kuka. Az első felszólaló elmondta hogy milyen reformok lesznek,  számokkal támasztva alá az állításait. Kis odafigyelés után jöttem rá, hogy ez egyes számadatoknak, semmi köze nincs az alátámasztandó tényhez. Jön az ellenzék, és elkezdi szajkózni, hogy de 5 éve ilyenjó volt, most ilyen szar. Talán igaz. Ugyanezt minden pártból valaki elmondja, elhelyezkedés alapján változtatva az oldalt, és a radikalizmust, tehát a szeretemahazám fárzis után jött a "hát rosszul állunk de nem annyira", meg a "jól állunk de csak nagyon picit, de ők a hülyék mert közben kordonoznak", és a "szélsőséges elölretörés", és a "deaz ő választójuk meg ide-oda vonul". Nem szó szerint idéztem, de talán igazak. Ennek ellenére KI A FRANCOT ÉRDEKEL??? Kicsit előlre kéne tekinteni. Hagyják abba egymás agyba-főbe szopatását, és próbáljanak szavak mellett, már tettekkel is csinálni valamit az országgal. Egyik elgáncsolja a másikat, de az esés közben lerántja az egyiket, csak azért, hogy miután felkeltek elölröl kezdjék, random szerepekkel. Az egészben az a szomorú, hogy ők nem verik be a térdüket, mert puhára esnek. Az ország már jó ideje két vállon fekszik, és két lábbal tapossák megállás nélkül. Mi lenne, ha a kezüket nyújtanák, hogy felhúzzák -és mivel egyedül nyilván nem megy, ez látszik már-, esetleg EGYÜTT, ha nem is vállvetve, de legalább megmozdulna valamerre az ország. Azzal már jól járnék, hiszen mélyebbre -remélem- kerülni már nem tud.

Elnézést, politikát soha nem tereztem erre az oldalra, csak spontán kiszaladt belőlem, és olyat meg terveztem ide. Lehet hogy le is szedem pár nap múlva.

Rengeteg ötlet kavarog most bennem, ha összeszedem kicsit magam, és nem találok más elfoglaltásgot iszonyat postnak nézünk elébe.

Vannak pillanatok az ember életében, amikor nehéz elhinni, hogy ilyen létezik. Egy nap háromszor berúgni például ilyen. Amikor hajnalban bezuhansz a pörgő-forgó ágyba, és azt gondolod, hogy soha többet nem iszol -azon a héten legalább-, és nem sokkal fél 6 után már egy decis házipálinkával a kezedben nézed, hogy egy szerencsétlen 280 kilós malac visit az udvar hátuljában, azt például nehezen dolgozod fel. Ebben (is) segít az ölés/vágás/feldolgozás főbb aktusainál beléd diktált további nedű, amivel kibéleljük a gyomrunkat az elkövetkező iszonyat étkezésre, lezsibbasztjuk a nyelvünket és az agyunkat, távoltartjuk a rossz szellemekett, stb, és egyébként is csak úgy. Mert indokot mindig tudnak mondani ilyen helyzetben, szabadkozni felesleges, menekülni nem lehet. És persze este egy kellemes hangulatú, faszányos kis házibulival teszel pontot a fergeteges napra, és amikor otthon felkelsz, megfogadod, hogy nem iszol többet. Vagy a héten nem. Balázs, vagy valaki más, este gébics?

Kis izgulás. A holnap után vagy gyászjelentésben találtok, vagy a föld fölött pár cmvel. Majd eldől... A nap tanulsága, hogy ne üsse az ember az ügyesebbik kezével a csempefalat, még ha nem is megy minden a legjobban.

Első nap az egyetemen. Reggel 8. Nem nekem való, de kipróbáltam, hát nem jött be. 8-tól körülbelül 15:15ig kellett volna bent lennem, de 11 körül már itthon voltam, masszív 25 percet bírtam ki az előadásokon. Nem nekem való. Aztán több embernek sikerült gyors egymásutánban felidegesítenie, ami mármár hiányzott, mostanában túl kiegyensúlyozott és nyugodt voltam. Mindezek után zenével a füleimben sétálok a metroban, előttem egy néni kolbászol. Elsiklunk egy lapszemle mellett, elkapom a "Szenzáció! Oltás drogok és cigi ellen", majd a következő kiterített lapon a "nemtom melyik hazai sztár szexelt" vagy valami ilyesmi. Miért hír ez? Kit érdekel? Ezek futottak át rajtam, amikoris megkaptam a választ: néni satufék után úgy kapcsolt rükvercbe, hogy gumifalról nem pattanna így vissza. Mátrixos reflexről téve tanúbizonyságot kikerültem, és attól függetlenül, hogy felbaszták az agyam nem túl kedélyes állapotom ellenére is megmosolyogtam, ahogy dacolva az özönlő emberek áradatával sziklaként áll AZ információforrás előtt. Konzekvencia most nincs, csak a történés.

kicsit újítani próbálom a megjelenést szóval ha furán néz ki azt nézzétek el

Kér valaki punnyt? Punnyadós kedvemben vagyok...

Ebből a fáradt elméből kipattant szörnyű szösszenetből is következik, hogy azok a dolgok amiket kitaláltam, még mindig váratnak magukra.
Addig is SPAM-elek: kesdobalo.blog.hu ez lesz valami jó móka.

Tele van gondolattal a szám és az agyam, de beszéd árasztja és torlaszolja.
Szóval lil' bit later.

Komment képében talán nem érzitek a súlyát:

kavics · http://kavics.freeblog.hu 2007.01.16. 14:21:32
visszakanyarodva a késdobáló-alaptopicra:
a Beatrice legnagyobb slágerének klipjét is ott forgatták, szal nem csoda hogy titeket is mélyen megérintett:
"ááá
bence^ üzenete:
https://youtube.com/watch?v=-HvKR04_cdk
A 8 óra munkáról van szó. Elnézést