Kb 18 éve élek a lakótelepen, ahol. Kiskoromban -sok időm volt- rengeteget mászkáltam szerte-szét, és elég jól ismertem minden részét. De volt az évek során egy "épület", amit messze elkerültem, talán nem is alaptalanul. Ez a kocsma, aminek valószínűleg neve sincs, ott áll, nem csak mióta eszemet tudom, de valószínűleg a rómaiak is ezért hagyták itt aquincumot. Ez a bádogból készült (bár mintha pár éve felújították volna) placc kb 10m2, belmagasság 2,5 körül, ami tekintélyes légteret enged feltételezni pedig az az ami nincs. Tanácsos a sörből kinyerni az oxigént, 2-3 mély levegővételnél is jobban járhatunk így. A közönségből néhányan már inkább berendezési tárgynak számítanak. Emberünk akkor mozdul meg, ha a mellékhelység felé támolyog, és ilyenkor is, ha a csapos Évi nem elég gyors, akkor repkednek a kósza poharak, majd mint ki jól végezte (kis)dolgát, egy ártatlan "hát vertem én le poharat?" kérdéssel szenderedik vissza nyitottszemű, rózsaszín-bódult éber álmába. És nincs egyedül, van aki csak kókadtan mered maga elé, majd hirtelen intésre érkezik a töltet, ürít, és kótyagosan örül tovább, hogy mégis rozoga Föld, de szavát se hallani. A többiek még képesek többé-kevésbé koordinált mozgásra, így nem a WC felé veszik irányukat, hanem egymsba karolnak egy "gyere ki beszélni pár percre" kiáltással, és kint.. hát ki tudja merre. Röviden ennyit a helyről. Szóval ide nem jöttem soha, egészen egy pár hónappal ezelőttig, amikor is a helyről, ahova Balázzsal (kérte neve elhallgatását, szóval nevezzük innentől mondjuk Balázsnak) jártunk, egyszerűen elvitték a csocsót. Mivel egy drága hely volt, már csak az maradt, hogy csinos a pultoscsaj, de hát c'est la vie, a prioritás ugye. Ha azért járunk oda, hogy beszélgessünk, és közben sörözzünk, és csocsózzunk, akkor nyilvánvaló, hogy keresünk mást. És a Gébics, ahogy Balázzsal elneveztük napirajz után szabadon ideális erre. Senki nem érti amit beszélünk, meg úgyis elfelejtik. 200 forint a korsó, és a csocsó is nagyon korrekt asztalon zajlik, ráadásul mindig üres. Volt eddig. Ma nagy meglepetésre játszottak rajta, és ugyan  megittunk 2 sört mire egy labdát végre bedobtak, de kitartóan álltak mellette. Leraktunk 50est, vártunk. Kiderült, hogy csocsóban lehet X is, és ilyenkor újra játszák a meccset. Vártunk tovább, majd beálltunk nagy mellénnyel, ki is kaptunk 8-2 re kb. Apró zárójeles megjegyzés, hogy a középlövés itt nem illetlenség, sőt, a középpörgetés a leghatásosabb fegyvere volt Szabinak. Ennek a meglepetés-ereje mellé belefért hogy Karcsi olyan részeg volt hogy minden 3. szavát se értettük, de még ő maga sem. Érezte ő is a kiszáradást, szóval cserélt Zsoltival. Nézünk, mondom jól van kezdjünk játszani. 8-2 ide,közepet lefogjuk sansztalanok, és hát Zsolti se egy Karcsi. Innetől folyamatosan nyertük a meccseket, és bár próbálkoztak kölünböző doppingokkal, mint célzó Hubi, vagy a számomra ismeretlenül gusztustalan "Rettentő", egy idő után Bázs elkezdte rugdosni a bokámat hogy ejnye csak ki kéne engeni. Pár szorosabb mecs utám megjött a kedve az egyik legbeszédesebb formának, és kihívta a győztest. Egy partit lerendezett forgatókönyvvel kihoztunk 2-2;5-3 után x-re, hogy játszhassunk még velük, majd nyertünk egy szoros 9-1-et, és felálltunk a névtelen figura, és Robi ellen. Robit a többiek csak robibádzsó, vagy robikárlosz néven illettek, egy órával ez előtt jött be körülbelül, valami olyasmi állapotban volt, mint aki egy fél éves remeteséget vállalt valamilyen eldugott őserdőben ahol nem a higénia a lényeg. Fodrász meg nincs. Hát őket is megvertük, de itt jött el a végzetes hiba. Kimentem WC-re. A drámai hatást szerintem nem érte el ez a félmondat. Majd most. Történt ugyanis, hogy Tomi (róla annyit, hogy kétszeri bemutatkozás után is Miklósnak, majd Zsoltnak hívta Balázst) aki eddig csak csendben nézte a meccseket, beállt a helyemre és így én Robi párja lettem.  Körülbelül végzetesen befogadott minket a kocsmai elit, a társadalom delíriumban aszalódó rétegének elismert tagjaivá avattak, még ha nem is mondták ki.  A döntetlennel végződő meccs után udvariasan elköszöntünk, a törzsvendégek jelezték, hogy visszavárnak minket, mi meg már fulladozva bólogattunk, és kiözönlöttünk az ajtón. Ott kitört a röhögés belőlünk, ez az este megmutatta mi lesz, hogy vizsgára tanulás helyett ilyen helyeken töltjük az időt. Vagy azért ez túlzás, mindenesetre poénon túl nem szeretnék én is potenciális névtelen, de még Karcsi se lenni.
Most ez jött ki a vége laposan mert fél kettő van és fáradt lettem sorry. Következő elvontabb lesz, nem hun-reality. Érzem.